25 év elteltével idén már a második kiállításom látható. Az első még nyáron, Balatonlellén Kamondy Imre könyvének kapcsán Rontó Lilivel közös kiállítás volt. A hosszú szünetet igazából a most, november 16-án nyílt békásmegyeri kiállítás töri meg. Számomra azonban mégsem ezért izgalmas elsősorban.
Békásmegyeren éltem legaktívabb életem legaktívabb szakaszát. A fotózással is 1985-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni és rengeteg kedvenc képem készült Békásmegyeren. A kiállítás anyagát azonban mégis vegyes időkből válogattam, mert valamilyen formában szeretném a városfotózást legalább elkezdeni lezárni, összegezni. Kevés képet tudtam kitenni, ezért talán nem volt a legjobb ötlet vegyes anyagot összeállítani... nem tudom. Amikor a képekkel megérkeztem, akkor fogtam fel, hogy a kiállításom attól a háztól ötven méterre lesz, ahol az említett időszakot én megéltem. Ezért az esemény jelentősége önmagában véve semmivé foszlott ahhoz képest, ahogy eredetileg viszonyultam hozzá és átcsapott heves nosztalgiázásba, amire hajlamos vagyok.
 |
| Mindjárt az elején jelzem, hogy mobillal készült képek. Olyan is a minőség, de hát kit érdekel ez ugyebár? :) |
 |
| A Békásmegyeri Szabó Ervin Könyvtár. Az én időmben pártház volt. |
 |
| A ház, melynek harmadik emeletén laktunk első feleségemmel egy kis garzonban. A könyvtár mellett van a gyermekorvosi rendelő, ahol az ő festményei már 23. éve lógnak a falon. |
 |
| Ez egy híres ház! Nem azért, mert itt volt a bizsu-műhelyem, hanem inkább azért, mert itt lakott Koncz Zsuzsa mamája és egy rövid ideig a műhelyemben nagyította képeit Hajtmanszki Zoli is. Szóval történtek itt fontos dolgok is :) |
 |
| A "rendesen" nagyított képeim külön falon. |
 |
| A digitális nyomatok még a földön. |
 |
| Gabi képei a gyerekrendelőben. Annak idején rengeteg "társadalmi munkát" végeztünk a Környezetalakító Munkacsoporttal, melynek tagja volt Gabi, Perger Laci, aki a kiállítást megnyitotta és Krebs Ottó is, aki Sopronból eljött a megnyitóra. A csoportról máskor még bővebben beszélek. |
Úgy alakult tehát, hogy Perger Lacival herflitünk egyet a régi idők emlékére. Nem ártott volna előtte próbálni, de nem szóltak meg minket. Nagyon jól éreztük magunkat, sokan eljöttek, akiknek nagyon örültem és sokan nem, akikről tudtam, hogy szívesen ott lettek volna és kicsit ott is éreztem én őket azért :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése