Oldalak

2012. március 27., kedd

Dunapart

Pár napja előhívtam néhány negatívot, amikről csak halványan sejtettem, hogy milyen emlékeket őrizhetnek. Ötből egy nem az enyém volt, hanem egy ismerősömé, azon nem volt semmi, ami azért kár, mert egyébként két évtizedes film volt már. Az enyéim viszont maximum egy évesek voltak, mégis akadt köztük jócskán olyan kép, aminek olyan hatása volt, mintha a régi időkben exponáltam volna őket.
A megunhatatlan izgalom, ami filmhívás közben elfog. Ez az egyik, ami miatt teljesen más filmre fotózni, de az is érdekes, hogy a filmes gépemmel valahogy másként fotózok, kicsit másképpen komponálok. Ez talán annak is köszönhető, hogy egy ma már viszonylag olcsó (Canon A1) filmes gép keresője még mindig orrhosszal veri a mai legdrágább digitális DSLR gépeinek keresőjét.
Gondolom, hogy sokat számít minden apró technikai másság, ami befolyásol. Meghát, nem lövöldöz az ember ész nélkül méregdrága filmre, amiből csupán 136 cm áll rendelkezésére. Filmre fotózni meditatív élmény.
Nem vagyok villámszemű fotós. Gyakran csak utólag veszek észre valamit, amit ösztönösen lefotóztam. A legutolsó képen pl. azt hittem, hogy a felújítás alatt álló híd egy elemét látom a Duna sekély vizében, de most rá kellett jönnöm, hogy hiszen az egy óriási borotva!

2012. március 19., hétfő

Kenyér

Vannak karakterek, akik nekem oly ismerősnek tűnnek, holott feltehetőleg sosem találkoztam velük. Vannak pillanatok és képek, amiket ezerszer átéltem és láttam már és mégis hirtelen úgy hasítanak belém, mintha még sosem lett volna részem ilyesmiben, mint pl. ez a jelenet. Séta közben egyéb képeimet nézegetve a gépben kaptam fel a fejemet, de nem álltam meg. Hirtelen elhatároztam, leszek oly indiszkrét és fotózok. A képen látható úriember önmagában is feltűnt volna. Szimpatikus, jó a kalapja stb. De a kenyér a kezében hosszú történetet indít el bennem. Egyfajta nyomozói ösztön kerekedik felül a fotósban ilyenkor. Családos ember, mert ha egyedül élne, nem venne ekkora kenyeret. Valószínűleg a felesége kérhette meg, hogy vegyen kenyeret, mert kiderült, hogy ő elfelejtett erről gondoskodni. Látszik, hogy nem éppen vásárolni készült aktatáskával, felöltővel a karján. A Parlament közelében dolgozhat, lehet, hogy képviselő? Mindegy. Vége a munkaidőnek és ő hamarosan hazaér. És kezdődik egy újabb történet.